Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kezdetek

2012.05.06

 ppen egy kutyáért könyörögtem, amikor váratlanul felbukkant Ő. Csontsoványan, éhesen, gazdit keresve bandukolt a környéken, amikor megláttam. Egy másik kutyával volt, talán a gyereke lehetett, de nem vagyok biztos benne. Mindaketten csodaszépek voltak, és amikor megláttam őket máris eldöntöttem, hogy segíteni fogok rajtuk. Akkor még nem tudtam, hogy hogy, de elhatároztam, hogy megmentem az életüket. A két kiskutya szaladgált egész nap, egy teherautó alatt aludtak, néha lyukat ástak a földbe. De nem adták fel. Éppen eg11.jpgy kutyáért könyörögtem, amikor váratlanul felbukkant Ő. Csontsoványan, éhesen, gazdit keresve bandukolt a környéken, amikor megláttam. Egy másik kutyával volt, talán a gyereke lehetett, de nem vagyok biztos benne. Mindaketten csodaszépek voltak, és amikor megláttam őket máris eldöntöttem, hogy segíteni fogok rajtuk. Akkor még nem tudtam, hogy hogy, de elhatároztam, hogy megmentem az életüket. A két kiskutya szaladgált egész nap, egy teherautó alatt aludtak, néha lyukat ástak a földbe. De nem adták fel. 

Elmondtam unokatesómnak a két kiskutyát, és mondta hogy segít. Elkezdtük keresni őket. 2 napig kergettük őket...Eredménytelenül. Már-már feladtam, amikor a 3-ik napon megint kerestük. Elkezdtünk a környéken járkálni, pórázzal, és párizsival a kezünkbe, amikor megláttam a kiskutyát. Elkezdtünk utána menni, de mindig elbújt valahova. Mi nem láttuk őt, de biztosak voltunk benne, hogy ő szemmel tart minket. Akkor a másik kiskutya már nem volt vele. Éreztem, hogy valami baj van, hisz mindig együtt voltak. De egyszer csak megláttuk a kiskutyát...de bár ne láttuk volna meg. Meghalt...2 németjuhász megölte. Nagyon sajnáltam szegényt, de nem tehettem semmit érte. A másik kutyára koncentráltam. Meg kell mentenem!!! Hisz már egyedül van a nagyvilágba...

Negyedik nap aztán megtört a jég...Vasárnapi nap volt, amikor anyukámmal elmentünk reggel a boltba. Megláttam a kiskutyát. Szaladt hozzánk, és egészen a boltig követett. Amikor bementnük a boltba megvárt minket...nem mozdult el onnan amíg ki nem jöttünk. Vettünk neki egy kutyaszalámit, kitettem neki, majd elindultunk haza. Elkezdett enni, de amikor meglátta, hogy elindultunk, ő is jött utánunk, bármennyire is éhes volt. De aztán hazaértünk. Anya nem akarta beengedni, ezért kint maradt. De akkor se ment el. Leült a kapu elé, és szívszagatóan elkezdett sírni. Nagyon sajnáltam. De aztán anya megszólalt, hogy engedjem be! Örömömben rohantam kifele, és kinyitottam a kaput neki. Berohant, rámnézett, de aztán nem mozdult. Nagyon félt. Megfogtam, felvettem, és bevittem a lakásba. Adtunk neki inni, enni, de nem evett-ivott. Félt. Aztán eljött az este. Az éjszakát végig aludta, és ott aludtam mellette. Éreztem, hogy megmentettem az életét. 

Azóta már eltelt 9 hónap. Itt van velünk. De nekem sokkal többnek tűnik. Tündéri kutyus, és büszke vagyok rá. Sokat verte az élet, de mostmár nem kell félnie. Nagyon szeretjük. 

Érzem, hogy ő egy földre szállt angyal. Kiválasztott minket, de sokszor felmerül a kérdés, hogy miért pont én?! Hisz annyi ember járt arra, bárki után mehetett volna...de neki mi kellettünk! De sose bántam meg, hogy harcoltam érte...megmentettem egy életet, és érzem hogy hálás érte! Én isaz vagyok neki! Köszönöm Blöki! 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mkkatalin@freemail.hu

(kovács kati, 2012.05.29 18:10)

Ő a legtündéribb,legszebb kutyus a világon,és örülök hogy megtalált bennünket.








méltóbb kutyus